Az új energetikai rendeletben megfogalmazott követelményértékek a határolószerkezetek hőátbocsátása szempontjából jóval szigorúbbak az eddig ismert és alkalmazott szabályoknál. A tervezésnél az épületszerkezetekre meghatározott rétegtervi hőátbocsátási értékeket kell figyelembe venni, de egy, a hőhidak hatását tükröző korrekciós tényezővel megszorozva.

Külső falaknál ez a rétegtervi hőátbocsátási tényező 0,45 W/m2K, a javasolt érték 0,3 W/m2K. A hőhidak miatti korrekciós tényező pedig attól függően, hogy mennyire hőhidas a szerkezetünk, 0,15 – től 0,40 – ig terjedő érték. Ezek a szigorú értékek egyrétegű falszerkezettel szinte már alig tarthatóak, csak egyes Porotherm vagy Ytong falazó-elemből készülő falak elégíthetik ki a rendelet követelményeit (és ezek is csak akkor, ha hőszigetelő habarccsal készülnek és a szerkezetünk gyengén hőhidas lesz!). A rendeleten kívül azonban van még egy fontos körülmény, ami miatt a többrétegű, külső oldali hőszigeteléssel ellátott falszerkezetek építése előtérbe került, és ez az energia-árak rendkívüli mértékű áremelkedése, valamint a környezetünkben is tapasztalható szélsőséges időjárás, illetve a globális felmelegedés.

A hőszigetelés vastagsága

Új épületek tervezésénél a rendelet értelmében nem csak a külső falak, tetők vagy nyílászárók hőátbocsátási értékeit kell figyelembe venni, hanem a teljes épület energetikai mérlegét el kell készíteni (erről már esett szó az Austrotherm Akadémia keretein belül is). Fontos azonban: az, hogy minden egyes határoló és nyílászáró szerkezet hőátbocsátási tényezője a megengedett határértéken belül van, még nem jelenti azt, hogy az ezekből megépített épület fajlagos hőveszteség-tényezője is kielégíti a követelményt!

A különböző hőszigetelő vakolatot gyártók és forgalmazók már felkészültek a tervezők és építtetők kérdéseire, és ennek köszönhetően több olyan táblázat is megtalálható a tervezési segédletekben, vagy a gyártók honlapjain, aminek segítségével a különböző falszerkezetekhez különböző vastagságú hőszigetelést rendeltek hozzá és így meghatározták a rétegtervi hőátbocsátási tényezőt. Ennek a cikknek a terjedelmébe nem férnek bele ezek a táblázatok, inkább arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a hőszigetelés vastagságának megfelelő kiválasztásánál ne „spóroljunk”, egy-két centiméterrel vastagabb hőszigetelés a kivitelezési költségeket nem emeli olyan mértékben, mint amennyire hasznos lehet majd az üzemeltetésnél, illetve kellemesebb lesz az épületben a komfortérzet is. Sajnos tapasztalataim szerint még nem minden építtető gondolkodik így, előző témánknál bemutattam egy 2005-ben készült kiviteli tervet, mely szerint a külső 20 cm-es vasbeton fal előtt csak 5 cm hőszigetelés készült, átszellőztetett légréteggel és előtte kőburkolattal. Szerencsére van ellenpélda is, az egyik német megrendelő már a hazájukban szokásos mértékű 12 cm vastagságú homlokzati hőszigetelést írta elő, szintén légréteggel és előtte tégla burkolattal.

Meglévő épületek utólagos hőszigetelése az utóbbi években egyre inkább előtérbe kerül az energiaárak robbanás-szerű emelkedése, valamint a káros széndioxid-kibocsátás túlzott mértékének elkerülése miatt. Évekkel ezelőtt elindult egy állami támogatással (sőt jelenleg Uniós támogatással is) segített pályázati rendszer, mellyel a 60-as, 70-es években tömegével épített (paneles, vagy falazó-blokkos) lakóépületek utólagos hőszigetelése energia-tudatos tervezéssel viszonylag gazdaságosan megoldható. A napokban is tart a panel-felújítási program, melynek eredményeképpen 6-8 cm hőszigetelés került a homlokzatokra. Sajnos azonban a felújítást nem mindig előzi meg gondos előkészítés, tervezés vagy gazdaságossági számítás, különösen a magánlakások, családi házak felújításánál. Így pl. közvetlen környezetemben is csak 3 cm hőszigetelést rakott fel egy vállalkozó egy 38 cm vastag kisméretű tömör téglából falazott régi építésű épületre! Hiába hívtam fel a tulajdonos figyelmét arra, hogy egy ilyen mértékű, teljeskörű homlokzat-felújításnál nem a hőszigetelés anyaga a legmeghatározóbb kiadás! Számításokkal bizonyítható, hogy a 3 cm helyett a megfelelő 7 cm vastag hőszigetelő anyag a kiadásokat csak mintegy 15 %-kal emelte volna, de a hőveszteség csökkenésének különbsége legalább 30-40 % lett volna!

A hőszigetelés anyaga, rögzítése, felületképzése

Hőszigetelő bevonat-rendszerek:
A homlokzatok hőszigetelésére többféle anyag is alkalmas, de mindig a gyártók által javasolt minőséget kell választani. A hőszigetelő anyagok a homlokzaton – különösen a ragasztott vékonyvakolatos hőszigetelő rendszerek esetében – olyan igénybevételnek vannak kitéve, melynél az anyagok méretállandósága és nyomószilárdsága igen meghatározó fizikai paraméterek. A polisztirolhabok közül az Austrotherm AT-H80, vagy az Austrotherm Grafit alkalmas homlokzati hőszigetelő bevonat-rendszerként, mert mindkét anyag esetében utólagos méretváltozással nem kell számolni. Nagyobb mechanikai igénybevételű homlokzatoknál, különösen 2 m magasságig (pl. iskolák, sport- ill. közlekedési, vagy egyéb nagy forgalmú létesítmények) javasolt az EXPERT, vagy az extrudált polisztirolhabok (XPS) alkalmazása, melynek nyomószilárdsága még nagyobb.

Szintén ezt az anyagot kell a lábazatoknál legalább 30 cm magasan alkalmazni, ahol a csapadékvizek érik a lábazati hőszigetelést (ld. az Akadémia előző cikkét). A nem megfelelő nyomószilárdságú anyagok könnyen sérülnek, a zsugorodásra hajlamos anyagok pedig méretváltozásuk következtében repedéseket idézhetnek elő a falon.
Új épületeknél a hőszigetelést sima, egyenes falra, közvetlenül a tégla vagy beton alapra lehet elhelyezni, vakolat nem szükséges. Fontos, hogy mindig a homlokzati vakolat-rendszert kompletten alkalmazzuk, minden rétegénél a gyártó utasításait kell figyelembe venni! A munka megkezdése előtt a felületeket ellenőrizni kell, fogasság, méret-eltérés nem megengedett, mert a hőszigetelő bevonatrendszer a nagyobb egyenetlenségeket nem fogja eltakarni! Porózus anyagoknál szükség lehet egy alapozásra, pl. Ytong falnál, hogy a ragasztóanyag kellően tapadjon. Ha a megengedett mértéknél nagyobb a fogasság, vagy egyenetlenség, akkor a falazatot vakolni kell.
Meglévő épületek felújításánál meg kell vizsgálni, hogy a vakolat tapadása megfelelő-e, ellenkező esetben a régi vakolatot részben, vagy egészben le kell verni, és az egyenetlenségeket vakolat-javítással el kell tüntetni.
A hőszigetelő táblákat a falazatra mindkét esetben ragasztással kell rögzíteni, az indító sort lehetőleg egy fém profilra kell ültetni. Ha azonban az indító fém profilt nem rögzítjük kellően – mechanikailag – a falra, illetve a hőszigetelő táblákra kerülő üveghálót nem hajtjuk rá a profilra (legalább egy cm-rel), előfordulhat, hogy a profil később leválik, „önálló életet” kezdve (ld. fotó). A ragasztásnál meg kell akadályozni, hogy az illesztési hézagokba ragasztó kerüljön, ezzel megelőzhető a hőhíd kialakulása. A ragasztó-„pogácsákat” az előírások szerinti mértékben és helyen kell felhordani, majd a megfelelő kötés, száradás után lehet a mechanikai rögzítéseket is elkészíteni.

Ez elég nagy szaktudást igénylő feladat, ugyanis a tárcsás dübelek behajtásánál a hőszigetelő táblák elrepedhetnek, különösen akkor, ha nem a ragasztó-pogácsánál történik a mechanikai rögzítés. A túlzottan meghúzott csavaroknál a hőszigetelő anyag behorpadhat, hullámosodhat, ezért ott külön kiegyenlítő simítás válhat szükségessé. A dübelek számának valamint hosszának meghatározása a fogadószerkezettől, a hőszigetelés vastagságától és a homlokzat magasságától, valamint a szélszívás mértékétől függ. Beton felület esetén mindig kell dübelezni (lásd fotó).

A képen jól látható, hogy a ragasztó felhordása sem volt szabályos. A két hiba és a viharos szél elszomorító eredménnyel járt.
Lehetőleg kerülni kell a fém dübeleket, mert ezek pontszerű hőhidat eredményeznek.
A nyílászáróknál törekedni kell arra, hogy a sarkoknál ne vágott lapot helyezzünk el, hanem lehetőleg egy darabból vágjunk ki egy sarkot. Ezzel megelőzhetők a 45 fokban fellépő hajszál-repedések. A hőszigetelést mindenképpen hajtsuk be a kávák belső oldalára, még akkor is, ha ott csak 2-3 cm vastagságú elem helyezhető el. Ilyenkor feltétlenül a Grafit lemezeket alkalmazzuk, hiszen ezek hőszigetelő képessége jelentősen jobb a megszokott fehér színű anyagokhoz képest. Az épület sarkainál a kötésben rakott lapokat egymástól eltolva engedjük túl, majd a ragasztó megkötése után vágjuk le egyenes él mentén a túlnyúló darabot. Végül a felület összecsiszolásával lehet a különböző illesztési pontatlanságokat, kisebb egyenetlenségeket eltüntetni.

A következő munkafázis az üvegháló felhordása, melynél arra kell ügyelni, hogy a háló alatt is legyen teljes felületű ragasztás, ne csak a felületén. Amennyiben a hálót nem szakszerűen ragasztották fel, kis idő múlva az elválik a hőszigetelő tábláktól, illetve a táblák illesztései kirajzolódnak a vékony vakolaton (ld. fotó). Az üveghálót legalább 10 cm-es átlapolásokkal kell felhelyezni és a sarkokon is duplán áthajtani, ennek elmulasztása okozza az illesztések feletti repedéseket (ld. fotó). Ekkor kell elhelyezni az élvédő profilokat is a sarkokon.

Az üvegháló ragasztásának megkötése után kerül sor az alapozásra, majd a fedő vakolatra, melyet csak a teljes száradás után javasolt elvégezni. Itt említem meg a teljes műveletsorra érvényes szabályt: csak olyan időjárás mellett szabad a homlokzati hőszigetelő bevonat-rendszert kivitelezni, amikor a külső hőmérséklet + 5 és 30 fok közötti, sem csapadék, sem erős szél nincsen. Sajnos láttam már frissen felhordott vékony-vakolatot, amit egy hirtelen jött zápor (erős nyugati széllel) szinte lemosott a műanyag hálóról (az állvány külső oldalán nem volt védőháló, az talán védte volna az elkészült felületet). A csatlakozásoknál az illesztési hézagokat tartósan rugalmas tömítéssel kell ellátni.

Többrétegű falszerkezetek hőszigetelése

Új épületeknél egyre gyakoribb a többrétegű falszerkezet, mely nem csak kitűnően védi épületünket a hideg ellen, hanem hő-csillapítása révén nagyon kedvezően hat nyári melegben a belső komfortérzetre. Többrétegű falak hőszigetelésére az Austrotherm Expert termék alkalmas, vastagságát a már feljebb említett új energetikai rendelet értelmében kell meghatározni. Ezek a falszerkezetek általában átszellőztetés nélküli, tégla előtét-falas szerkezetek, a hőszigetelő táblákat a külső burkoló tégla falazásakor kell elhelyezni. A külső téglafalat bizonyos soronként be kell kötni a teherhordó falazatba, ezek a rögzítések elegendőek a hőszigetelő táblák megfogására is. A rögzítő elemek csak horganyzott, vagy rozsdamentes acél kivitelűek lehetnek, hogy tartósan biztosítsák a rögzítést.

A homlokzatok hőszigetelésénél nem hagyhatjuk ki a hőhidak szigetelését, mivel ezek okozzák a mai napig a legtöbb gondot az új épületeknél. A hőhidakról már számos előadás elhangzott, rengeteg cikk jelent meg különböző fórumokon, de mégis úgy gondoltam, nem felesleges itt is megemlíteni. Az országban nyitott szemmel járva, figyelve az építkezéseket megállapítható bizonyos fejlődés ezen a téren, már szinte minden új épületnél megtalálható a koszorúk, vasbeton gerendák vagy pillérek zsaluzatba helyezett hőszigetelése, még ha néhol ez nagyon karcsúra is sikerül. Számítások, valamint termovíziós felvételek is igazolják, hogy ezek a többnyire 3-5 cm vastag hőszigetelések, melyek csak a vasbeton szerkezetek szélességében kerülnek elhelyezésre, nem oldják meg teljesen a hőhidak problémáját. A helyes megoldás az, hogy a hőhidat jelentő sáv kétszeres szélességében kell a kiegészítő hőszigetelést elhelyezni, vagy pedig a vasbeton előtt8-10 cm-es hőszigetelést alkalmazni.

Hőhidak hőszigetelése
Minél jobb ugyanis egy falazótégla hővezetési tényezője, annál nagyobb a különbség a hőhidat jelentő vasbeton és a falazat között. A mellékelt ábrán egy olyan részletrajz látható (vízszintes metszet), ahol a homlokzatig kifutó téglafal előtt egy kör alakú teherhordó vb pillér helyezkedik el. A tervező ugyan gondolt a hőszigetelésre, de ahol a kör-pillér hozzáér a falhoz, nem lehet szigetelni! A pillér körbe-szigetelését viszont nem támogatta, azzal az indokkal, hogy ezzel túl vaskos lenne. Az már csak ráadás, hogy mindez egy tetőteraszon van, ahol még ezt a csomópontot csapadékvíz elleni szigeteléssel is el kell látni. Szinte megoldhatatlan feladat elé állították a kivitelezőt!

Gyakran találkoztam olyan épülettel is, ahol a jó hőátbocsátási tényezővel rendelkező tégla falazatban kisméretű tömör téglából készítették a pillért, az ablakok káváját, vagy a tetőtér ferde oromfalát. Ezek is hőhidat jelentenek! Az épületeken ezenkívül geometriai hőhidak is vannak, pl. a falsarkoknál. Éppen ezért nagyon fontos, hogy elkerüljük a sarokba tervezett vasbeton vagy acél pilléreket, mert ezek dupla veszélyt jelentenek a káros mértékű páralecsapódás szempontjából.

Fentiekből is következtethető tehát, hogy a külső oldali, teljes felületű hőszigetelés – akár bevonatos rendszerben, akár többrétegű falszerkezetként – nyújtja egyértelműen a legbiztosabb megoldást.

Csobajiné Tóth Judit
www.austrotherm.hu